Vágy-selyem

Komáromi János:
Vágy-selyem

suhogó selymen
siklik a fény
fűszer-mámoros
édes éjről mesél

izgatón-hűvös
lágy érintés újra kell
kalandot vágyó kéz
merészen útra kel

*

árnyak álmodnak
ziháló meséket
átélni szeretnénk
egyszerre az egészet

az idő feledni
minket nem tanít
szívünkre zúgó vér fonja
a szerelem láncait

az ölelés kevés
a csók csupán ígéret
ne tarts meg semmit
add nekem az egészet

ne törődj a vággyal
a szerelem se kísértsen
oldódj fel bennem
az utamon kísérj el

lelkem részévé ha válsz
teljes leszel általam
ha lelkembe fogadlak
több leszek általad

anyagi testünk vágya fontos
a látvány feltüzel
a lélek tökéletességét
így együtt érjük el

újra éled a teremtés
misztikus pillanata
megmutatja magát
az elátkozott csoda

*

suhogó selymen
alszik a fény
verejtékes tested
karjaimban elalél

megkínzott álom
mámoros múltra lel
felszabadult lélek
szabadon útra kel