2009. június 30., kedd

2009. június 29., hétfő

Angyali mese







Komáromi János: Angyali mese

Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.
Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.
Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!
...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.
Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.
Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.
De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!
Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.
Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.
Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!
Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!
Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!
Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?
Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!
Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!
Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?
A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.
Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod




Csak egyetlen dolog képes vonzani a szeretetet...






Csak egyetlen dolog képes vonzani a szeretetet: a szeretet. A szeretetés a szerelem egyike az élet legnagyobb titkainak. Lehetetlen megmagyarázni azt a lelkesedést, amit az ember akkor érez, amikor szeret valakit. A szavak nem elegendők annak az érzelemnek a bemutatására, amely elfog, amikor lelkileg és testileg egyesülsz egy másik emberi lénnyel. Hogyan lennél képes szavakkal visszaadni azt az érzést, ami elfog, amikor először tartod kezedben a gyermeked? Ez mind a szeretet, a szerelem birodalmába tartozik. Hasonlóan a barátsághoz nem kaphatsz szeretetet, ha nem nyújtasz szeretetet. A szeretet mindig kockázatot rejt. Amikor szereteted kiterjeszted egy másik személyre,ezt mindig abban a reményben teszed, hogy az hasonló érzéssel viszonozza. Ám ha nem vagy hajlandó, hogy te ajándékozd meg először a vonzalmaddal, sosem fogod megismerni a viszonzott szeretet boldogságát.Fájdalmat okozhat, ha túlságosan szeretsz, de nyomorult lesz az életed,ha nem leszel képes eléggé szeretni.

Napoleon Hill




Nincs az az ember...






"...Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre..."

Paulo Coelho




SZERETNÉK ÁTÖLELNI...





Tóth Árpád
SZERETNÉK ÁTÖLELNI...

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...



A sors talán azt akarja...






"...A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte..."

Gabriel García Marquez




alt

LÁTOGATÓIMNAK SZERETETTEL:







Mindig mondd azt, amit érzel...





"...Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sohasem jön el a holnap,sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe,mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek","köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amiket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.
Mutasd ki barátaidnak, szeretteidnek, mennyire fontosak neked..."

(Gabriel Garcia Marquez)




csak szeretlek...





"...és fogadom, legigazibb vágyam,
hogy veled végre magammá lehessek.
És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek..."

Baranyi Ferenc




2009. június 28., vasárnap

A bölcs...





LÁTOGATÓIMNAK SZERETETTEL:






Bizonyos koron felül...






Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt, saját magáról. Ott, ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot.

Rónay György







Szeress, ne kérdezd...





Illyés Gyula
Szeress, ne kérdezd...

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövoért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.

Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintrol kölcsönbe kap!

Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!

Szeretünk, már nem is neked
Mondom, nem is kell értened,
Örülj: a tested is szeret,
A falánk föld, mely eltemet,
Az ido: hogy átfolyna rajtad!
Istened,
Ki így sejtteti, mit akarhat.

Megért málnánál hamarabb
Ecetesül, lesz poshatag
A jó íz, mit egy nappal ad:
A kosár édes pillanat! -
Tanácsolták már, higgy azoknak,
Kik alant
A csontjaikkal tanúskodnak.



szerelem

A szerelem abban áll...





A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.

Emil Cioran


Tégy meg minden jót...






Mi a fontos?





"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."

(Johann Wolfgang von Goethe)




Bőrödbe véset szerelem






KOMÁROMI JÁNOS

bőrödbe véset szerelem


belevésem bőrödbe
a szerelmet
elveszted önmagad
amikor szeretlek

semmivé oldódsz
ölelő karjaim között
felszabadulsz
miközben vágyad megkötöz


alélt lázadás
minden pillanat
csak a test rab
az érzés szabad


egyetlen rezgés vagy csupán
egyetlen örvény
tombol a szerelem
nem számít emberi törvény


szétáradsz az űrben
a teljesség oly közel kerül
lebegsz és zuhansz
lényed vaddá szelídül


alt

Bőrödbe véset szerelem






KOMÁROMI JÁNOS

bőrödbe véset szerelem


belevésem bőrödbe
a szerelmet
elveszted önmagad
amikor szeretlek

semmivé oldódsz
ölelő karjaim között
felszabadulsz
miközben vágyad megkötöz


alélt lázadás
minden pillanat
csak a test rab
az érzés szabad


egyetlen rezgés vagy csupán
egyetlen örvény
tombol a szerelem
nem számít emberi törvény


szétáradsz az űrben
a teljesség oly közel kerül
lebegsz és zuhansz
lényed vaddá szelídül


alt

Évekig harcoltam...





Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.

(Paulo Coelho)



KÖNYÖRGÉS





RAFFAI SAROLTA
KÖNYÖRGÉS

Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.




KAPCSOK





ILLYÉS GYULA: KAPCSOK

A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként kapcsolta testünk köré,
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,

a szenvedély majd elmúlik. A boldog
percek, az éj, a kéj már senkié.
Heverünk torzan, mint a páros szobrok,
ha tömbjüket az idő széttöré.

De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok

s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten sem szakaszthat.




Erre a vallomásra vágyunk...





Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Tóth Árpád



Csak arra gondoljunk...







A nő





Weöres Sándor

A nő


A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.



2009. június 27., szombat