Szeretet...

Szerelem...

"Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden, ami ép.
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség.

Örök életet élsz énvelem,
Vár reánk a kéklő végtelen.
Mert a sors egymásnak szánja,
Kiket összeköt a szerelem."

Edith Piaf

Kétszer kelt föl...

Kányádi Sándor:Kétszer kelt föl...

Kétszer kelt föl a telehold
egyetlenegy éjszakánkon;
kétszer kelt föl a telehold,
csak azért, hogy minket lásson.

Háromszor jött el a hajnal,
gyémántkulcsa hármat fordult;
háromszor jött el a hajnal,
s harmadszor is visszafordult.

Két telehold, három fényes,
harmatszemű hajnalcsillag,
állnak az ég delelőjén,
és csak nekünk világítnak.

LÁTOGATÓIMNAK SZERETETTEL:

Ölelés...

Valami nincs sehol

Váci Mihály:
Valami nincs sehol

Süvítenek napjaink, a forrósortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami,
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó egészben,
- mert az egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- a talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szól az ígéret a múltból:
- "Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni mindent, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkba mégis,
belőlünk sürgetve dalol.
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...

Kopogtatás nélkül...

Szeretet...

"A szeretet olyan, mint maga az élet: Nem kényelmes, nyugodt állapot, hanem egy nagy, és csodálatos kaland." (ANDRÉ FAYOL)

Álmok...

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.

(Paolo Coelho)

Szerelem

"....amikor azt kezded érezni valakivel, hogy már pusztán a jelenléte, csupán az, hogy együtt vagytok - semmi más, mert másra már nincs is szükség, mert nem kérsz tőle semmi egyebet -, csak a puszta jelenlét, csak az, hogy a másik létezik, elég ahhoz, hogy boldog légy... akkor valami benned nyilni kezd, ezer és ezer lótusz borul virágba egyszerre.... Akkor tényleg szerelmes vagy, és akkor tul tudsz jutni mindazokon a nehézségeken és akadályokon, amit a valóság eléd gördít. A sok-sok szenvedésen, gyötrelmen, szorongáson képes leszel mind túljutni, és a szerelem egyre csak növekszik és virágzik benned, mert ezek a helyzetek mind kihívások, amiket ha meg tudsz oldani, a szerelem csak egyre erősebb lesz benned."

(Osho)

Az ember csak akkor tudja meg, mi a rózsabimbó, ha a rózsavirágzás ideje elmúlt.
Egy késői rózsaszirom még a tövén ragyog, és egészen egyedül kiegészíti a
virágok világát...

J. W. Goethe

A boldogság

Pásztor Árpád:

A boldogság


A boldogság oly egyszerű dolog.
Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.
A boldogság oly egyszerű dolog,
S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.

Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,
Feljönnek ma is méltóságosan
S titokkal terhesen a csillagok.
Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,
Ma is nekem.
A boldogság oly egyszerű dolog.

Ma még. Csak ne nézném a holnapot.

Tudom, hogy mi a szerelem - TÖVIS, melyet nem éreztem, amikor megszúrt, akkor csak bársonyos simogatást éreztem-melegséget... de ha ki kellene húzni, nagyon fájna....,
...köztudottan nincsen rózsa tövis nélkül....a szerelem virága a vörös rózsa, és a rózsa a szív virága is, ereje az érzelmekben, érzékiségben rejlik. A szív érzésein átszűrt, elfogult szépség jelképe...
Véleményem szerint, amelyik szerelem nem fáj közben, az nem is nevezhető másnak, csak kalandnak...
NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL! ...és amelyik szerelmi kapcsolatban még nem hullott egy csepp könny sem, az nem is nevezhető annak....

A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni.

(Játszd újra az életed)

Tudom, hogy vár még rám,
a holnapután túloldalán.
Ő az aki beszél bennem,
érthetetlen angyalnyelven.

Ákos

Csókolj még...

Louise Labé

CSÓKOLJ MÉG, CSÓKOLJ,
CSÓKOLJ, EGYRE TÖBBET


Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és öntsd csókodba minden ízedet;
és öntsd csókodba minden tüzedet,
és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.

Ó, panaszkodol? Nesze hát, nyugodj meg,
tíz másikkal csordítom mézüket.
Törje ez a csókverés-élvezet
boldog útját a féktelen gyönyörnek.

Életünk így lesz kétszer kétszeres:
kiki maga s a maga párja lesz.
Hadd legyek, édes, őrült olykor-olykor:

émelyít, betegít a fegyelem,
s nem örülök igazán sohasem,
csak ha valahogy kitörök magamból.

(Szabó Lőrinc)

Jó éjszakát

Tóth Árpád: Jó éjszakát


Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhűl a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

Jó érezni

Illyés Gyula

Jó érezni...


Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg
nekünk,
hol ajk az ajkon egymást
átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.

A szó

Lesznai Anna: A szó

Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség -
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egyszerü,
Egy egyetlen "várlak-"ra válasz.

Kötődés

E.E. Cummings
Kötődés


Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökének,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mint a lélek remélhet,
hogy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.

"Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat."


Paulo Coelho

"Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként lábujj-hegyen és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet."

/részlet Wass Albert: Tavak és erdők könyve/