A menyasszony éneke

Weöres Sándor
A menyasszony éneke

Szép vőlegény
ajtóm előtt:
a szűz remény
igérte őt.
Ide igérte
- kértem én -
idáig érte
éltem én.

Sóvár imám
őt hívta mind,
ágyasszobám
feléje nyílt.
Rámmondták: "Íme,
balgatag,
a földi színre
tompa, vak."

Ezüst edény!
fehér virág!
őrző erény!
való világ!
Az üdv a számon
föllobog:
ágyasszobámon
ő kopog!

Bensőmbe hő
villámlik át,
megtörte ő
az éjszakát -

és szív-szerelmét
szent csatán
szirom-lepelként
ontja rám.

Csókunk soha
véget nem ér:
a lélek a
lélekhez ér
s mint hajnal-lázban
fellegek,
örök-egy nászban
úgy lebeg.

Üzenet

dr. Szeicz János
Üzenet

Ne hívj,
ne ígérj többé semmit,
hogyha nem tartod szavad.
Nekem már csak látomás vagy,
kinek hinni nem szabad.

Ne hidd,
hogy újra megigézhetsz,
csak mert magányos vagyok,
és mert szemed sugarában
varázslatos tűz ragyog.

Ne várj,
mert nem megyek már többé.
Lelkem mélyére rejtelek,
és mint a fagy a csillagot,
jéggel borítom szívemet.

Ne lásd,
hogyan éget hiányod,
hogyan emészt érted a vágy,
és álmomban, bár nem szabad,
szemem mégis csak téged lát.

Az örök szépnek

Kiss József
Az örök szépnek

Az örök szépnek, örök ifjúságnak
Utolsó álmát veled álmodom,
Te elmúlhatsz, te elhervadhatsz másnak:
Én hervadásod látni nem fogom.

A szellő, melyre te a kelyhed bontod,
Melytől szépséged telje teljesül:
Éltem fájáról az utolsó lombot
Rázza le lassan, kérlelhetetlenül...

Te, válladon a királyi palásttal,
Bevonulsz büszkén, diadalmasan.
Míg engemet a tulsó kapun által
Már kifelé visz magányos utam.

A jóságról nem tudni, honnan jön...

A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt.

Szepes Mária

Gyönyörű film a Földünkről

CSAK DŐLJ HÁTRA , NÉZD ÉS HALLGASD!!!
EZ A GYÖNYÖRŰSÉG MIND A MIÉNK, CSAK NEM TUDJUK ÉRTÉKELNI!!!

.com/creation/magnificent.html

Tudod-e, hogy miért...

Tudod-e, hogy miért halnak meg ősszel mind a rózsák?
Csak azért, hogy tavasszal a boldogságot hozzák.
Tudtam, egyszer számomra is nyílik ilyen rózsa,
Nem siratom én az őszi hervadást azóta.

Tudod-e, hogy miért halnak meg reggelre az álmok?
Mert a hajnal józan fénye kelti a világot.
Ráébred, hogy nappal nélkül nem is lehet élni,
Adni is kell boldogságot nem csak mindig kérni!

LÁTOGATÓIMNAK SZERETETTEL:

Veled örökké...

Ábrányi Emil
Veled örökké...

Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!

A vándort csillag vezeti,
Mosolygó szemed engem.
Felhő takarhat csillagot,
De a te szemedet nem!

E tiszta ég el nem borul,
Meg nem törik sugára,
Csak néha ejt szent harmatot
A mások bánatára.

Pacsirta-hangod dallama
Ébreszt föl kora reggel, -
És éjjel, mint a csalogány,
Elringatsz énekeddel.

Megyünk ki a mezőre és
Apró virágit szedjük...
S mindazt, mi gőg és hiúság,
Szívünkből kinevetjük.

De hogyha jő egy védtelen,
Az vendég lesz minálunk.
Enyhítni szomját, üdítő
Forrás-vizet kínálunk.

Járunk-kelünk a földön át
Mint két eltévedt gyermek,
Míg értünk küldött angyalok
Végtére majd föllelnek.

Akkor, szerelmem, elmegyünk
A kedves angyalokkal,
Egy földön kezdett, végtelen,
Örökbe játszó csókkal!

(1881.)

Őrangyal

Tolnai Viktória
Őrangyal


Karjába zár egy
látomás,
Minden nap egy újabb
állomás.
Egy angyal vigyázza minden
léptemet,
Őrzi, óvja szánalmas
létemet.

Velem van minden egyes
reggel,
Mikor a Nap pislákolva
felkel.
Ott van minden egyes
éjszaka,
Mikor megérint a sötétség halk
szava.

Elkísér minden kósza
utamon,
Mikor az élet értelmét
kutatom.
Mellettem áll a hétköznapok
harcában,
Nyugalmat találok túlvilági
arcában.

Édes hangja ott él a
fülemben,
Békéje szétárad nyugtalan
lelkemben.
Óvó karja a vállamon
megpihen,
Angyali szemén át enyém a
végtelen.

Mit csináljak?

Wass Albert
Mit csináljak?

Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mind egyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel,
mikor a tavaszomat kérdik,

s mit csináljak az emlékeddel, kedves,
ha feledésbe sohasem enyészik

Virtuális Nemzeti Galéria - Ezt látni kell!!!

Ilyen szép, jó minőségű képeket régen láttam.
Türelmesen kell beállítani, nagyítani a képeket.
Ha fölé viszed az egeret kiírja ki festette, mi a címe.


Ha nem, a jobb sarokban alul klikkelj a magyar trikolorra, működni fog.
Alul lehet az egyes termekbe belépni. Jó szórakozást.


Magyar Nemzeti Galéria


http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

Lélekszirteken

József Attila
Lélekszirteken


A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.

De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)

Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,

Hogy vezekeljek minden álmamér'
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.

(1922. jún.)

LÁTOGAZÓIMNAK:

Haiku

Horiguchi Niko (19-20. sz.)
[Horiguchi Daigaku, 1892-1981]

PARÁZS

Az alkony-égen vad, vörös ködök.
Most a szökőkút parazsat köpött.

ÉLET

Ki élhet e világon,
hol annyi a ború?
Az élhet e világon,
ki egyre szomorú.

NYAKÉK

Szeretnék venni egy nyakéket.
Felfűzni mind a könnyeim
a átnyújtani tenéked.

ÁLMODÓ

Vén lélek lakja ifjú testem.
Mit sem teszek, kétségbe estem.
Csak álmodom, tűnődve, resten.

Koszolányi Dezső fordításai

Szelíd, búcsúzó asszony

József Attila
Szelíd, búcsúzó asszony

Pusztába viszi csókjait magával
Bölcs, bús fakír lett asszonydervised,
Hullámzó violamezőket lábal,
De virágot nem ad már senkinek.

Akartam volna: Ragyogó árnyék légy,
Mely büszkén gyönge, víg nyomomba jár,
De már fölöttem barna lett a kék ég
És ragyogásod kísértetre vál.

De nyugodt vagyok, mint a végtelenség,
Vagy falevél a zúgó tengeren,
S az emberekhez mosolyogva mennék,
Hisz akkor se lesz senki sem velem.

A falak sírtak nagy szomorúságot,
Naptalan életemnek falai,
Nem én sírtam, mikor szivembe vágott,
Hogy búcsuzót kell immár mondani.

Könnyű legyen emlékem, mint az illat,
Mely egekig száll és legyen örök,
Amíg szivemből máglyarózsák nyilnak
S feláldozott szerelmem füstölög.

Az ember önmagában képtelen...

Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.

Wass Albert

LÁTOGATÓIMNAK SZERETETTEL:

A boldogság titka

Az emberi boldogság titkait kutattam,
s a következőkre leltem:
a titok nem a pénzben rejlik,
nem a vagyonban, nem a luxusban,
nem a semmittevésben, sem az élvezetben.
A boldog emberek titkára
mindig a biztonságérzetben,
a kis dolgok fölötti spontán örömben
és a nagy egyszerűségben találtam.
Mindig is csodáltam:
a boldog emberekből mennyire hiányzik
a mohó vágy.
Soha nem láttam egyiket sem
nyugtalannak, idegesnek,
soha nem voltak fennhéjázók.
És a dolgokat rendszerint kellő humorral vették tudomásul.

Phil Bosmans

ELUTASÍTVA

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.

(Helen Fielding)

A csend varázsa

Tokaji Márton
A csend varázsa

A csend az élet varázsa, mely bennünket
magával ragad.
Hallgasd, mert számunkra mindent megmutat.
Az alkotások csendben történnek, nem kell
hozzá a zaj, az élet nem mindig csata, vagy
zűrzavar.
Hozzánk beszél a csend, melyben zümmög
a bogár, a madár dalol,az ég reánk dörög,
szú perceg a fában, halljuk,ha az eső csöpög.
A beszéd, a zene lágyan szárnyal,
a vonat zakatolva fütyül.
A csend , a csend számunkra tükör!
A természet ölében ül a csend,
erdőben, réten, mezőn,
hegycsúcson havasi legelőn,
barlangok mélyén,a tenger vizén.
Légben a repülő zúg, de csend
van a fedélzetén.
Életünk véges a csend - örök -, amely nem
magány
Béke nyugalom létünknek alapja, s benne
van születés, élet és halál.

A szeretet...

A szeretet Isten adománya,
benne van a mindenségben
és minden egyes homokszemcsében.
Szeress minden levelet,
Isten világosságának minden sugarát.
Szeresd az állatokat,
szeresd a növényeket, szeress mindent.
Ha mindent szeretsz,
fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.
Amint egyszer felfedezted,
napról napra jobban meg fogod érteni.
Végül eljutsz odáig,
hogy szeretetedben magadhoz öleled
az egész világot.


Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Január

Gazdag Erzsi
Január

Január, január
Mindig hócsizmában jár
Jégbajusza, jégkabátja
Zúzmara a jóbarátja.

Január, január
Palotája nyitva
Jégtükörű padlóján
Korcsolyázik fiú, lány.

Áll a tánc, áll a bál
Kicsi szánkó csengve száll
Meg sem áll tán tavaszig
Mindaddig, míg havazik.

Barátság

Aranyosi Ervin

Barátság

Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát "jaj" szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő`.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és Ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár...

Nem élek én tovább...

Ady Endre
Nem élek én tovább...

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a szívemből
Felfakad az ének;
Amíg a lelkemet
Sírhatom a dalba,
Amíg lángra gerjeszt
Ihletés hatalma;
Amíg titkos órán
Reám száll a bánat,
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném,
Tépődve annyi bús,
Megfejtetlen eszmén.

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Míg vérező szívvel
Ezernyi kétség közt
Még mindig remélek.
Míg az örök eszmét,
Míg az örök szépet
Keresem, imádom,
Míg egy ábrándvilág
Lesz az én világom,
Melyet én kormányzok,
Melyet én teremtek,
Amelyről dalaim
Annyi szépet zengnek.

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg szerelmemért
Szerelmet remélek;
Amíg mint eszménykép
Ragyog le szívemnek
Szentelt oltárára
A nő, a teremtés
Legszebb koronája.

Nem élek én tovább,
Nem élek csak addig,
Amíg a szívemen
Ezer kínos kérdés
Keresztül nyilallik;
Amíg nyugodalmat
Egy percre se leltem,
Amíg egy világért
Gyötrődik a lelkem.

...De ha az életnek
Piszkos, jeges árja
Magával ragadna
S kialudnék tőle
Szivem régi lángja;
Hogyha örök hitem,
Hogyha minden vágyam
Örökre elszállna
S annyi tépő kétség,
Siratott reménység
Fás közönnyé válna;
Na titkos órákon
Nem szállna szívemből,
Nem zengne ajkamon
Biztatón az ének -
Ne éljek én tovább,
Mit adhat már akkor
Énnekem az élet?!...