R Dittrich Anna:
Ha szemembe nézel
Ha szemembe nézel, elkap a kétely, a félelem. Nem szabad tekinteted keresnem. Nem szabad szemeidből olvasnom. De titkon mégis azt teszem. S ha eszembe jutsz, miért? Hisz tudom, enyém csak egyszer lehetsz. Aztán vége. Kell ez nekem? S neked? Titkon szeretni, megvetve, féltékenyen élni, mert nem tudom, hol jársz, mit csinálsz... Egy biztos, lelkemben mindig is egy fénysugár maradsz. Mely olyan, mint a nap, felkel, majd lenyugszik, szikrázik, vagy felhő takarja. Ilyen vagy nekem. Szemed szívembe mar, s nem mondod, de tudom, kívánod egész lényem, de a gátak csak nem engednek kettőnknek teret, mert mindketten tudjuk, egy üres kútba vezetne utunk, melyből, ha a víz felszínre tör, akkor mindketten belepusztulunk, magunkkal sodorva mindent, s mindenkit. Akarod? Akarom? Nem tudom. Inkább csukjuk be szemünk, maradjon meg legbelül, amit érzünk, s amit szeretnénk. Úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése