Hat mód arra...

 

Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel

1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.
2. Mosolyogj!
3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.
4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.
5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.
6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.

(Dale Carnegie – Sikerkalauz)

Pillanatok...

 



Egyedül azok a nyugodt, szép pillanatok számítanak az életben, amikor nem akarsz semmit, és a világ csak úgy körülvesz, és csupa egyszerű történik veled, víz cseppen a bőrödre vagy ártatlannak érzed magad és semmi másra nem gondolsz. Ennyi az élet.

Cordwainer Smith

Kevés óra adatik...

Kevés óra adatik életünkben, mikor a test elégedett, a szem gyönyörködik, a szív könnyű és szinte kongóan üres, és egy pillanat alatt csordultig telik.

Sidonie-Gabrielle Colette 

AMIÓTA...

József Attila
AMIÓTA...

Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke,
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb'esés üszke.

Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.

1921. ápr. 11.

Virághozó április

Végh György 

Virághozó április

Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.

 

 

A tavasz nem csak önmagában szép...

 

A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.

Csitáry-Hock Tamás

 

 

Április

Rémy Belleau Április Április, te évek éke, fák reménye, bolyhos bimbók szoptatója; fényed jár a fák fölött, ág között - s búgó zsengéinket ója. Április, ha jössz, a rét sok színét, új virágát szórod, sárga, piros, kék s kékeslila bomlik a feltündöklő szép világra. Április, zefíreid lesnek itt, fák alatt vidám szövetség: hűvös hálót bontanak hallgatag, hogy a szép Flórát elejtsék. Április, szelíd kezed hinteget szerteszét, bokorra, fára könnyű szirmot, harmatot, s illatod leng fölöttük, mint a pára. Április, te kedvesem kedvesen bomló szőke varkocsán is ott lebegsz, nevetve rám, s telt nyakán úgy ragyogsz, akár a kláris. Április, te Cípria illata, teste édes szusszanása: rétjeid fölött remeg istenek jószagának földi mása. Jössz, te hívó, jó idő, s visszajő mind, ki messze járt a télen, s visszatér a lenge, szép fecskenép - villan és fecseg ledéren. A patakok partjain kankalin forgolódik s a vadrózsák, liliomok táncosan, rangosan - új ruháikat kibontják. Ifjú lomb közt, fenn a fán csalogány ring az ágon, és egyszerre rápereg a szerelem, s hirtelen dalra dobban borzas melle. Visszatérsz s kényeskedőn - téli tőn, rajtuk vágy fakad, s afáradt tűz erükben lángra kap, szétszalad - és szerelmünk újra árad. Láthatod, hogy száll a méh százfelé, a virágról rabló kedve új virágra lopja át hímporát combocskáin rejtegetve Május fú majd el, te friss Április csordul méz és sűrű gyanta, érik mind a sok gyümölcs, s önti bölcs kellemét szélfútt hajadba. S mégis téged zengelek gyermeteg, Cítheréa legszebb éke, fák között és bokrokon átoson pillantásod égi fénye. (Ford.:Radnóti Miklós)