Eljött ez az idő is...

Eljött ez az idő is, túl vagyunk rajta,
büszkén hordja gömbölyded terhét a vízcsepp, ősz van,
hiába vagyunk túl a nehezén, újabb idők jönnek,
új túllevések,
az időt nem lehet eltüntetni a dolgok útjából,
mert az idő maga a küszöb,
a párkányon kucorgó esőcsepp is összegyűjti az emlékeket,
a fényt, mégis felszárad, eltűnik.

Kántor Zsolt

AZ ÁLOMHOZ

John Keats
AZ ÁLOMHOZ

Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
Lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;

ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a busarcu gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;
csukd el a lelkem ékszerét vigyázva
s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Ha jön az ősz

Wass Albert
Ha jön az ősz

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha

Mi lesz veled?

Wass Albert
Mi lesz veled?

MI lesz Veled, ha jön az ősz,
s nem nyílik több virág:
ha ködbe borul körülötted
a világ?

Mi lesz Veled, ha elfogy majd a napfény,
s a parti fűzfa sárgán integet,
s a gúnyos szél,a novemberi szél
kinevet?

Mi lesz Veled,ha egy fekete árnyék
egyszer a homlokodra települ,
s kikerget a decemberi ködbe
Egyedül?

Ha majd az ősz a sápadó szívekből
könnyel törli ki felvésett neved:
Nyárasszonyom,Nyárasszonyom
mi lesz Veled ?

Nem a magasságtól félsz...

Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől. Nem a szerelemtől félsz, hanem attól, hogy nem szeretnek viszont. Nem félsz elengedni, attól félsz, hogy tényleg elmegy. Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld, attól félsz, hogy megint ugyanaz fog fájni.

(Szerzője ismeretlen)

Jó éjt neked is, éjjel ...

Anna Ahmatova
Jó éjt neked is, éjjel

Amikor felragyog az ablakom zugában
a hold, mint csardzsui sárgadinnye-karéj,
az ajtó zárva, és fülledt a néma éj,
a kék gliciniák varázslata a házban,
hideg vizet kinál a kis cseréppohár,
törülköző hava és gyertya lángja lobban,
pilléket hívogat, akár gyerekkoromban,
és mennydörög a csend, szavam nem értve meg —
mozdulnak a sötét, rembrandti szögletek,
kisurran valami, és nyomban visszarebben,
de meg se moccanok. Már nem ijeszt meg engem.
Hálóját a magány lendíti, rám veti,
tükörbéli hugom nem tud segíteni.
Fekete macska les, évszázadok szemével...
Az álom könnyű lesz. Jó éjt neked is, éjjel!

Rab Zsuzsa ford.