Kosztolányi Dezső
Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
Kosztolányi Dezső
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű;
A lámpafény aranylik a kalácson,
A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind
Összejönnek
A percet édes szóval ütni el,
Amíg a tél a megfagyott mezőket
Karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
Ezüst tükörből bókol a rakott fa,
A jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve?
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot! Ajándékot,
szeretetet s mindent, ami fontos neked! Ajtód elé fehér bársonyt: Békés
Boldog Szép Karácsonyt!
Útra kélt az erdő ezer fenyőfája örömet szerezni szerte a világba.
Meghittség, boldogság, szeretet és béke legyen a családod örökös
vendége!
A karácsonynak nincsen semmi köze a valósághoz. És mégis, mégis...
ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy
lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes,
hogy kívül maradjak.
Robert Fulghum
Mosolyogj, ha esik az eső, és akkor se add fel, ha minden összeesküszik ellened.
Bear Grylls
