Karácsony felé

Juhász Gyula
Karácsony felé


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

Az ősz vándorútja

Mentovics Éva
Az ősz vándorútja

Árnyas erdők ösvényein
látták jönni már az őszt.
Lomb hajlongott, levél rezdült
fenn, a tölgyek ága közt.

Szeptemberi napsütésben
vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra,
halat, vadat meglesett.

Leszüretelt, krumplit szedett,
diót vert a határba',
hol az almát, körtét, szilvát
teljes díszben találta.

Októberben kosárba tett
sok -sok ízes gyümölcsöt,
s izgatottan leste-várta,
sárguljon a sütőtök.

Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta, borzolta,
somot, bicskét, kökényt
érlelt rét ölén, a bokrokba'.

Novemberben avarpléddel
erdőt, mezőt úgy takart,
hogy a dermedt, fagyos tájon
biztonságban tudja majd

mindazt, kinek apró testén
nem nőtt vaskos, nagy bunda,
elbújna a cudar téltől,
s tavaszig csak aludna.

Mikor a tél hó-csipkéjét
borította a tájra,
tarka gúnyás őszünknek csak
rőt subáját találta.

(2012. szeptember 28.)

EZ MÁR AZ ŐSZ

Zelk Zoltán.
EZ MÁR AZ ŐSZ

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen!

Szeretetet adjunk

Szeretetet adjunk mindenki számára, és ne várjunk jutalmat... Hisz egy nap, az adott kedvesség kapott kedvességgé lesz - s lehet nem is attól kapjuk, akinek régen adtuk...

Diana hercegnő

KÉSŐ ŐSZ

SIMON ISTVÁN
KÉSŐ ŐSZ

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele. 

ÉJSZAKA

RADNÓTI MIKLÓS
ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

1942. június 1.

ŐSZIRÓZSÁK

SZILÁGYI DOMOKOS
ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

Éjjel, amíg aludtam, történt valami

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Márai Sándor

Ha nő vagy, ne feledd...

Őszi hangulat

 
Wass Albert 
Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett
nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az
égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,

hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője

hulló levéllel eltemet! 

 

Az őszre várj

Áprily lajos
Az őszre várj

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szíved,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.

Mert a szem néha káprázik...

Mert a szem néha káprázik... Káprázik, és ez az emberi boldogság.

Krúdy Gyula

Suhan az ősz

.






Tokaji Márton
Suhan az ősz

Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,
De néhol vörösbe hajlik át az árnya.
Erdei utakon széllel együtt futnak,
Őszi hangulatban szinte kavarognak.

A Nap enyhe sugara simítja a tájat,
Öleli csókolja a gyönyörű fákat.
Két évszakon át lombjait csodálta,
Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.

Már minden hiába megjött az elmúlás,
Kikeletkor lesz majd csak megújulás.
Addig eső könnye hullik majd a tájra,
A fák alszanak a tavaszra várva.

Szeptemberi áhítat

Kosztolányi Dezső
Szeptemberi áhítat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.

Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hívő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok,
s nők sem vihognak a hátam megett.

Nem is kívánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,
csak az élet örök kincsébe hinni,
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom, vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.

Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nekem, végtelen,
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.
Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös ínye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszú út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő,
s a boldogságtól elnémul a szóló.

Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.

Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól,
s a télre, sárra és halálra gondol.
Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann,
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.

Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatlan suttogás,
a fák fölött szalag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajít a ködnek,
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország?
Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldus gúnya is,
jaj, hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.

Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliája.
Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.
Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret,
s az ámulattól szinte égig érek.
A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak,
s mint a kisikált sárgaréz-edények
a konyha délutánján, mért ragyognak?

Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?
Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért, hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?

Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

Angyal száj

Tamás István
Angyal száj

Elköltöztek belőlem tétován az álmok,
önmagammal szemben, torztükörben állok.
Sorra harcot vívok érzéseimmel,
megbotlok mindenben, lomha lépteimmel.

Helyemet keresve, bolyongok, fagyban és esőben
végelláthatatlan utakon, sötét temetőkbe.
Szememben vakítón tűz az éjszakasugara,
rám nevet gúnyosan a Hold sarlós arca.

Pihennék, de nem hagy a csend,
egy dallam hosszan fülembe cseng
s a Hold szemével megsimogat,
számolgatom a csillagokat.

Lovagolok felhők hátán,
fény ragyog rám az angyal száján.
Mellém fekszik, megsimogat,
csókkal űzi rémálmomat…

ŐSZ

HELTAI JENŐ
ŐSZ

Szürke ég, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,
Simogasd az arcomat,
Melengesd a szívemet,
Míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
Míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
Nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
Be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
Sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
Bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
Integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
Hideg szél fujdogál,
Hideg szél, őszies...
Ősz, ősz ne siess!

Az ember gyakran elképzeli...

Az ember gyakran elképzeli, hogy miről szeretne álmodni. Éberen annyira vágyunk bizonyos álmokra, amelyek aztán sohasem látogatnak meg bennünket, amikor lehunyjuk a szemünket.

Susanna Tamaro

Őszi hangulat

Aranyosi Ervin
Őszi hangulat

Az őszi Nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott,
nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös,
kinézete bágyadt.
Színeit a múló
természetre festi,
bokrokra és fákra,
szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát,
az ősz otthonában,
sárguló levelek
maradnak nyomában.
Sárguló levelek,
vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét,
mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra,
készül a természet,
árnyat adó lombot
fal fel az enyészet.
Levéltakaróját
a földre teríti,
hűvös őszi széllel
kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon,
a lelkünkbe gázol,
hosszú út porába
fényes csíkot mázol.
Szomorún pislákol
az ősz Nap sugára,
a hegy mögé bújik,
hagyjuk hát magára.

Köszönöm

Jevgenyij Jevtusenko
Köszönöm

Mondd: ,,köszönöm", a szivárgó könnynek,
s ne töröld sietve a szemed.
Hogyha sírva is - létezni könnyebb.
Halott, aki meg sem született.

Ha törten, ha verten is - ki élő,
plazma-éjszakában nem maradt.
Léte a teremtés szekeréről
ellopott zöld fűszál-pillanat.

Nevess nagyot, fogd marokra késed,
harapd, mint retket, az örömöt.
Rosszabb volna meg-nem születésed,
életed akárhogyan nyögöd.

Fagyalszirom-zuhatagban járva,
semmitől s mindentől részegen,
eszméltessen a világ csodája,
ámulj önnön létezéseden.

Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
de váddal se bántsd az életet.
Nem köszönt be még egy élet hozzád,
ez az egy is - véletlen tied.

Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
A pitypangos fűbe vesd magad,
ne könyörögj nagyon a világnak,
nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!

Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
Lelkek élnek a romok felett!
Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
ünnepelve akár szégyened.

Köszönd meg a legfeketébb macskát,
mely előtted keresztbe futott,
utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
amelyen a lábad megcsúszott.

Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
szenvedésed is hasznodra volt.
Mondd: ,,köszönöm", a legárvább sorsnak,
hiszen az is ember sorsa volt.

Koraősz

Jaan Kärner
Koraősz

A napok habzanak:
lila a mocsáron a hanga,
foszlányos felhőgyapjút hajtva
lebeg a déli szellő lágyan.
Gyerekfog a nyári almában
nagyot harap:
visongás kél, nevetés, ének,
méhek
zümmögnek a lobonc-erdőben
s a hangafűben.

Napcsóva lobban,
arannyal festvén földet és eget:
a nyírek aranyfátylat öltenek,
tisztaság leng átal a tájon,
nincs fülemüleszó a fákon,
s ez ugyan jól van -
Az ágon nyest ül, fura, bősz:
a koraősz
játszik a sárgult levelekkel,
földre söpörve.

Aratnak szerte
férfiak és nők a mezőben:
távol szekér kereke zörren,
szalmazizegés zaja hallik.
Buzgalmas kedvük el nem alszik,
gyűjtenek rendbe
minden szálat a süldő lányok,
szárnysuhanások
villognak: fecskepár az ott
a magos mennyben.

Bánatos szépen
üt meg a mulandóság ujja,
a lélek is bánatát fújja.
Minden hang utoljára csöng el,
lépked az ősz csábos hüvössel
a vidéken.
Tündöklő halált hal a nyár,
repül a nyár,
begubózik a nap subába,
szürkül az égbolt.

/Ford.: Kormos István/

Kánikula

Pajor Zsolt
Kánikula

Szemembe tűz a nap,
Bőröm a hőtől lángol.
Testem viaszként olvad,
Köröttem a táj szikrát szór
Görnyedeznek a virágok,
A föld darabjaira repedt,
Vízben a hal megfő,
Minden esőért eped.
Szakadatlan dúl a hőség,
Könnyen jön a hőguta.
Hűvös időért könyörgünk,
Csak csitulj kánikula.

Coco Chanel 20 aranyköpése:

Coco Chanel 20 aranyköpése:

1., A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!
2., Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!
3., Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
4., Nem szeretem a zárt felsőket - amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám!
5., Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!
6., Ne menj hozzá olyan férfihez, akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!
7., Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!
8., Nincs ronda nő, csak lusta!
9., A nő addig idegeskedik a jövője miatt, amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jövője miatt, amíg meg nem házasodik!
10., Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
11., Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!
12., Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!
13., Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.
14., 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!
15., Minden a mi kezünkben van, ezért soha nem szabad feladni!
16., Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!
17., Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
18., Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.
19., Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!
20., A nő keze a névkártyája, a nyaka a személyije, a melle az útlevele!

A boldogsághoz kevés is elég.

A boldogsághoz kevés is elég. És sokszor a kevés is rengeteg. Az ember legyen rendben a családjával. A gyökereivel. Találja meg a helyét ezen a földön. A munkájában. A mindennapjaiban. Szükséges, hogy legyenek körülötte olyan emberek, akiket a barátainak tart. És legyen működő, tartalmas párkapcsolata. Ha mindez megvan és képes fenntartani ezeknek a folytonosságát, akkor meglesz a boldogság is. Nem csak, mint átmeneti állapot, hanem valódi boldogság. … Magunkkal is legyünk harmóniában. Békében. Méghozzá úgy, hogy ha adott esetben számot kell adni az eddigi életünkről, sok dolog legyen a pozitív oldalon. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek sötét pillanatok, elhibázott dolgok, nem. Csak megbánni nem szabad. Minek, amikor a negatív dolgok szükségesek a viszonyításhoz, ezáltal az okuláshoz. Túl rövid az élet a megbánásokhoz.
 

EZ A NAP IS

Tóth Árpád
EZ A NAP IS

Ez a nap is,
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi
Eljött. Béke.

Szerény béke,
De hálával
Veszem ezt is,
Jó pihenni,
Ha az ember
Csatát veszt is.

Furcsa béke:
Hallgat, talpig
Feketében
Mint egy titkos
Esti virág,
Mely az ében

Alkonyatban
Nem egyéb csak
Néma illat,
Mit az ember
Behúnyt szemmel
Mélyre szívhat,

Elmosódva,
Álmosodva,
Nem keresve,
Milyen lehet
Az illatnak
Szirom-teste:

Szép virág-e,
Mint az ifju,
Mint a pőre
Rózsabimbók
Hajnalszínű,
Gyenge bőre,

Vagy csak fáradt
Régi rózsa,
Mely reggelre
Széthull némán,
Föld porával
Elkeverve?

A Balatonnál

Kasza Béla
A Balatonnál

Felmegyek a hegyre,
a tóra lenézek,
úgy csillog a nagy víz,
ahogyan még soha.
Lepkeszirmú fényben
fürdetem a lelkem.
Ragyog körülöttem
Istennek mosolya.

Szeretetet adjunk mindenki számára...

Szeretetet adjunk mindenki számára, és ne várjunk jutalmat... Hisz egy nap, az adott kedvesség kapott kedvességgé lesz - s lehet nem is attól kapjuk, akinek régen adtuk...

Diana hercegnő

A Rózsához

Filep Imre
A Rózsához

Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa,
Szívem pici biztatója,
Tavaszomnak elhozója, Lelkem boldog altatója,
Bánatom elzavarója,
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa!

Rózsa, Rózsa, kedvesem,
Fény ragyog a szemeden,
Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen,
Boldogság ül szívemen,
Rózsa, Rózsa, kedvesem!

Rózsa, Rózsa, virágszál,
A válladra madár száll,
Gyönyörű szép kismadár,
Vidám dala felém száll,
Boldogságom Te vagy már,
Gyönyörű szép Rózsaszál.

Teréz anya nyolc parancsolata ♥

Teréz anya nyolc parancsolata ♥


1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs.

2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!

3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe. Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz. Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!

6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

Visszafogni magad...

Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj - ilyen a tökéletes nő.

Coco Chanel

Ha a nyár...

Ha a Nyár a világon elhever,
s aranyló délután
Egy álom végre kibontakozik
a fák alvó sudarán;
Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
hűssel Nyugat szele tölt -
Ide gyere! Hozzám visszagyere!
S mondd: Itt legszebb a Föld!

John Ronald Reuel Tolkien

Hat mód arra...

 

Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel

1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.
2. Mosolyogj!
3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.
4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.
5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.
6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.

(Dale Carnegie – Sikerkalauz)

Pillanatok...

 



Egyedül azok a nyugodt, szép pillanatok számítanak az életben, amikor nem akarsz semmit, és a világ csak úgy körülvesz, és csupa egyszerű történik veled, víz cseppen a bőrödre vagy ártatlannak érzed magad és semmi másra nem gondolsz. Ennyi az élet.

Cordwainer Smith

Kevés óra adatik...

Kevés óra adatik életünkben, mikor a test elégedett, a szem gyönyörködik, a szív könnyű és szinte kongóan üres, és egy pillanat alatt csordultig telik.

Sidonie-Gabrielle Colette 

AMIÓTA...

József Attila
AMIÓTA...

Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke,
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb'esés üszke.

Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.

1921. ápr. 11.

Virághozó április

Végh György 

Virághozó április

Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.

 

 

A tavasz nem csak önmagában szép...

 

A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.

Csitáry-Hock Tamás

 

 

Április

Rémy Belleau Április Április, te évek éke, fák reménye, bolyhos bimbók szoptatója; fényed jár a fák fölött, ág között - s búgó zsengéinket ója. Április, ha jössz, a rét sok színét, új virágát szórod, sárga, piros, kék s kékeslila bomlik a feltündöklő szép világra. Április, zefíreid lesnek itt, fák alatt vidám szövetség: hűvös hálót bontanak hallgatag, hogy a szép Flórát elejtsék. Április, szelíd kezed hinteget szerteszét, bokorra, fára könnyű szirmot, harmatot, s illatod leng fölöttük, mint a pára. Április, te kedvesem kedvesen bomló szőke varkocsán is ott lebegsz, nevetve rám, s telt nyakán úgy ragyogsz, akár a kláris. Április, te Cípria illata, teste édes szusszanása: rétjeid fölött remeg istenek jószagának földi mása. Jössz, te hívó, jó idő, s visszajő mind, ki messze járt a télen, s visszatér a lenge, szép fecskenép - villan és fecseg ledéren. A patakok partjain kankalin forgolódik s a vadrózsák, liliomok táncosan, rangosan - új ruháikat kibontják. Ifjú lomb közt, fenn a fán csalogány ring az ágon, és egyszerre rápereg a szerelem, s hirtelen dalra dobban borzas melle. Visszatérsz s kényeskedőn - téli tőn, rajtuk vágy fakad, s afáradt tűz erükben lángra kap, szétszalad - és szerelmünk újra árad. Láthatod, hogy száll a méh százfelé, a virágról rabló kedve új virágra lopja át hímporát combocskáin rejtegetve Május fú majd el, te friss Április csordul méz és sűrű gyanta, érik mind a sok gyümölcs, s önti bölcs kellemét szélfútt hajadba. S mégis téged zengelek gyermeteg, Cítheréa legszebb éke, fák között és bokrokon átoson pillantásod égi fénye. (Ford.:Radnóti Miklós)