Molnár Gábor
AZ Őrangyal
Most ebben a pillanatban csak a múltban járok.
Emlékképeim beugranak, s teljesülnek az álmok.
Tükörben látom arcomat, fényesebb sose volt ettől.
Mintha valami maszk volna rajtam, mi éltet, s nem öl.
Kitárom kezemet, s dicső utamon elindulok.
Veszély, s fájdalom nyilall belém, mikor mozdulok.
Pár embert látok magam előtt, s választanom kell.
Kiket kövessek akkor, s kik fogjanak majd el.
Védenem kell őket, és a világot is egyben.
Őrző s védelmező feladattal áldott meg az Isten.
Őrangyal létemnek csak szívem szabja határát.
Mert, ha lenne erőm, én biztosan kiváltanám az árát.
Fájdalmas tudnom, hogy nevem nem oly dicső.
S nem általa híres e Föld, de eljön az az idő.
Mikor mindenben helyet foglal ő, akár kék, akár zöld.
A kék bolygón nem feladatom a hírnév szerzése.
Mégis sok minden juttat engem erre a lépésre.
Hogy ismerje a világ, hogy én vagyok az őrző.
A kiválasztott, a megjelölt, s a védelmező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése