Melletted ébredve
A kívánság törékeny teste:
Milyen jó is lenne, ha melletted ébredve
múlna el, az éj leple
S a takarón,
vékony sugárként araszolna át a hajnal álmos fénye,
amint ébredő pillantásoddal
a lelkembe nézel
A napfény lángja,
amint a spaletta mézarany árnya mászik a lepedő
epedőn forró vágyakat őrző,
önzőn féltett selymén
Míg te
mit sem sejtvén, hogy álmod titkait firtatom
Meztelen,
erős, combod,
a lábamon ringatod
S álmodsz
Talán rólam.
Rólam, ki birtokolni vágyom,
hogy csapongó ujjad bejárjon, minden édes kis zugot.
Mit megérintesz,
mert tudod
mitől fakad gyönyöröm kelyhének mélyén a nektár
S élvezed,
ha édes érintésed forró heve átjár
Fűszeres csókoddal a létezés ölel magához,
s odabilincseli az ágyhoz,
a meglelt,
rég éhezet,
bűnben vétkezett titkok könyve,
mit kinyitva, a gyönyörre ébredhetek bármely reggel
Ostoba az,
kinek mindez nem kell.
A nap cirógat.
Nem irigylem tőle
Hisz e puha érintés, lelkem megtestesítője
Kezem akár a fény,
testeden játszik,
s bár érintésed éget,
e seb nem látszik
Bőrödbe karcolom a nevem.
Bőrödbe karcolom:
Légy velem
Veled jó álmodni.
Hisz olyan jó ellágyulni, mikor szuszogásod
gyengéden cirógatja a hátam
S nem kell, hogy ellenálljak
Karod bástyája mögött lehetek az a gyenge,
kinek miattad éneklő lelke, úgy választott éhet,
hogy nem fél:
Mindez egy hajnallal véget érhet
S az ébredés nem kétséget szül,
csak újat,
mikor felfedezhetem a tegnapot,
a múltat
Mikor mellettem fekve, így suttogtam halkan:
A hajnal itt leljen:
A karjaidban
/Zarándok/
