Nagy Krisztina
Téboly
Látom az asszonyt, tépi a párnát
vajon milyen erő rabolja álmát?
Verejték halk nyögés úszik felette
izzadt hosszú haja arcát befedte.
Ijesztően hat a látvány, szinte beleremegek.
Közben…
Nyugtalanul kapkodnak a törékeny kezek.
Mint kinek hasán ül a démon dobálja magát
nem találja imádott őrző angyalát.
Lassan fölé hajolok
Beszippant a démon vele
eggyé olvadok.
Csak levegőt!Nyissatok ablakot!
Istenem!Ez a nő én magam vagyok!
Pécs, 2009,Május, 28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése