Szeretnék szeretni

Reményik Sándor
Szeretnék szeretni


Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,igazán
Halálos,nagy ragaszkodással
Senkit talán.
Szomorú ez,mert annyian szeretnek
Jobban,mint őket én
S több könnyük volna engem siratni,
Mint nekem,ha őket elveszíteném.
Szétszóródtam, - ők nagyon sokan vannak,
Én egyedül vagyok.
Ölelni őket száz kar kellene,
És én a semmiségbe karolok.
Hiányzik valami:
Szívem központ teremtő ereje.
Nekem nem középpontom senki se.
Vándorolok egy szívtől másikig,
S vissza megint,
S mondom magamban : szeretnék szeretni,
De rév nem int.

Én azt hiszem,hogy volt egy örök Arc,
S az,mint köd elfoszlott százfele,
Én azt hiszem,hogy volt egy Szerelem,
Elporlott,s tele lett a föld vele.
Én azt hiszem,hogy volt egy Meteor,
Nekem hullt le,- de csillagtörmelék,
Sok arcom meg-meg csillan egy jele,
De nem az egész,- s én megyek odébb.

Én azt hiszem,hogy volt valaki Egy,
S az Egyből itt a földön lett a sok,-
Sok-sok szívből tevődik össze Egy,
Szívtől szívig ezért barangolok.