Később észrevesszük, hogy minden kaland, mely dagadó vitorlákkal és delfinekkel kezdődött, valamilyen robinson szerűségben ér véget. A magány szigetén ülünk, hiányos öltözékben, dideregve, az élmény törmelékei között: valahol egy rumos flaska hever még, egy napernyő, talán egy revolver is, néhány narancs és kétszersült... De már nem hallunk mást, csak a magány tengerének hullámverését, tudjuk, hogy egyedül maradtunk a világban, s most segítőtárs nélkül kell majd felépíteni a romokból és a törmelékekből az új privát jogrendszert és a magunk külön érvényű naptárát; valahol kecskék mekegnek, s már várjuk Pénteket, aki infinitívusokban beszél, s hírt hoz egy vad és kegyetlen emberiségről. Így végződik minden kaland. vessünk keresztet, imádkozzunk.
Márai Sándor: Robinson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése