Szabolcs Piroska
Vágy
Lehunyt szemhéjam fátyla mögött látom
Gyűrt lepedő egy szerelem - dúlt ágyon
Rajta tárt karral fekszel oly megadóan,
Hogy hő vágyam rögtön lángra lobban.
Csókolva haraplak, zúzva simogatlak,
Hogy sírva kérsz önnön magadnak.
Maradjak még - akarod, inkább leszel
gyönge rabom,csak nyútsam kezem.
Tenyerembe teszem valamennyi csókom
Vágyaimmal együtt mind feléd nyújtom,
Hogy vegyél karodba,égess el tüzeddel.
Ha majd lángot vet, s bennünk vulkán tombol
Ajkunk forró kútja kell, hogy szomjat oltson.
Hogy el ne sorvadjunk,utunk csak egy lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése