Kórus három hangra

Szabolcs Piroska

Kórus három hangra



Keserüség


Mint egy bőkezű koldus szétosztottam
magam,
s ha már csak pucér szívem nyújtottam
várva a szóra, mellettem néma ajkak
jártak.
Ha torkomban felémelyeg a fájdalom
néha,
s buggyan a magány savas hányadéka,
akkor leszegett fővel járom az útcát,
senki se lássa arcom dúlt, néma poklát.
Mert szégyen a fájdalom és a magány.
Védtelenné válsz, eltapos az áloptimista
világ.





Vigasztalás


Ne fájj, ám ha mégis...
leszek angyal vagy dalos madár.
Tollam simítja sebed, énekelek.
Érted megteszem, ha enyhet ad.

Ám versem most nincs,
üresen kong a szívem, mint
Aladdin bűvös lámpája,
ha kiszabadult a dzsinn.






Remény


A nyár, mint egy lány ölelése,
lágyan és forrón visszatér,
hűsit majd a nyári szél.

Koktélt kortyolsz a teraszon,
hírek jönnek-mennek,
egyszer megáll melletted

a pillanat, amire vártá,l
talán egy kéken nyíló virágszirom
hozza el, s ott áll a teraszon.

Ő - az Élet.