Molnár Rózsa
Felhőszakadás
Sötétkék bársonyharag kúszik fel az égre.
Serényen próbálja bekapni a Napot.
Sürgetik egymást összeesküvő csöndben
a kék, a szürke, a mélylila habok.
Még rá-rámordulnak egymásra
az ég kutyái olykor,
titkolni akarnák tervüket,
de a természet nyugalma horkol.
Hangtalan fenyítéssel ostoroz a fény
- a menny neonjai kialvófélben.
Madarak dalába harapva fél
sunyin a borzongó jelen.
Mélyrepülésük suta menekülés,
érzik bőrük borsószemein,
halál-léptekkel jön a vetés
és aratás, a lét mezein.
Zuhog.
A dörgés villám mögé áll.
Kinek életet hoz,
kinek ez halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése