Szebbet nem tudok...

Kovács Anikó: Szebbet nem tudok...


Engedd, hogy legyek puha sál, ha fázol;
méz a szádban; álom mi varázsol;
mély, könnyítő sóhaj, ha zihálsz a láztól;
hab a sörön; tükör, amelyben látszol;
tejszín a kávédban; könyv, mi leláncol;
íróasztal - ha levelet írsz - nemes tölgyfából;
a csönd áhítatban; frissítő nyári zápor,
szikrázó karácsonyesti fény szűz-havon;
egy meleg hang az éjszakából;
én a tört szám:
te az egész egyenlet megoldástól;
mélykék, nyurgán illanó pipafüst;
oltalmazó menedék az elmúlástól;
borotvahab éj-szín borostádon;
érett barack, mi lehull a fáról ---
...
engedd, hogy mindig jó legyek;
és tudd meg: annyira hiányzol...