Maszong József:
Még itt vagy s már hiányzol
Még itt vagy s már hiányzol,
még érzem minden dobbanásod,
az előbb még öleltelek,
maradj még - maradj, kedves.
Ne tépd ki szívemből a virágot
mit szerettem eddig
te rút idő, rajta gázolsz.
Fátyolos tekintetem rád emelem
az ablak párás vagy a szemem?
Ne, ne tudja meg senki,
most mit érzek bensőmben
száz és száz láng éget,
marja lelkem ezernyi kéz
lassan kitépik szívemből, ami szép.
Röpke pillanat illatát éreztem csak,
a vonattal együtt elindul...
szememből egy kis patak,
szám sarkában érzem sós ízét
ki törődik most ezzel,
mikor a szív ég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése