Ég és Föld között

Arany-Tóth Katalin:
Ég és Föld között


Ég és Föld között
lebegsz,
mint egy mozdulat,
mely biztos utat kutat

a végtelenbe kapaszkodva
vársz,
majd sietve törsz
hajszálerek résnyi
légi folyosóin előre

egyetlen leheletnyi
lépés
lehet most biztos őre
száműzött lelked
gondba ágyazott vágyainak

árván,
mégis a Világot
magadhoz ölelve szállsz
képzeletek szárnyán,
Ég és Föld között

a semmiből
egy remény
a szívedbe költözött,
s én itt várlak békességben,
e végtelen messzeségben

lelkem
az ég kékjébe öltözött;
már látlak&
valahol
Ég és Föld között

- megtaláltalak - suttogod
felém halkan e szót,
s én súgok vissza
valami bíztatót

erőtlen ez a lendület,
fékek láthatatlan
szálai
feszülnek előtted

valahol
Ég és Föld között,
ahol hang és akarat
a végtelenbe szalad

mint rabszolga,
vonszolod magad,
s várod  várom,
hogy felszabadítsalak

de Tiéd a szó,
s Tiéd az akarat;
vedd fáradt kezedbe
sebzett Sorsodat

mert valahol
Ég és Föld között
kezem nyújtom feléd,
s már látlak...
talán
megtaláltalak