Spenser
Kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betüjét,
de jött a dagály, s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy! - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is igy omlok egykor össze,
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - feleltem: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog,
s dicső neved a mennybe fölirom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujúl.
Szabó Lőrinc ford.
 | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése