PETŐFI SÁNDOR
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt.
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért.
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Miljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzeménnyé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem 'lelkesűlés'
A szó 'szabadság' vala.
(1848. június)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése