A holnap

Pej Erika

A holnap


Ölelj magadhoz,
s ne gondolj arra,a holnap majd mit hoz.
Mert nem akarok arra gondolni,
hogy egy nap elhagysz...

Elmész,
más kell majd neked,
s más ölel át,
más fogja a kezed.

Megélni nem akarom azt a percet,
s ha most azt kérded,miért jár ilyen a fejemben?
Nézz a tenyerembe...ott a válasz!

Ha majd elmész,s alakod a sötétbe vész,
megyek én is...
El örökre...mert az élet nélküled tovább nem kellene.

De most nem gondolok másra,csak a jelenre.
A jövő még oly távol,oly messze.
Most vagyok boldog veled kedves,
hát légy nekem,
velem
és szeress...

Ölelj,s csókolj ma engem,hogy a szenvedély elemésszen,
s ne legyen semmi,de semmi körülöttünk,
csak a vöröslő lemenő nap...s a mi tüzünk.

Nem gondolok másra,csak rád,ahogy nézel,
ahogy remegő két kézzel szorítasz magadhoz,
s nem kérded,a holnap majd mit hoz.

Csak velem vagy,s engem szeretsz...
Engem kívánsz,s tested minden éhes sóhaja utánam azt súgja:
Hiányzol!Fontos vagy nekem!
Hát nem ez a szerelem?
Hát nem ez kell nekem?

Mégis...eszem s minden idegzetem félve remeg,
hogy egyszer elveszítelek,
Te édes,éhes,szertelen,szenvedélyes érthetetlen szerelem.