Hárs Ernő
CSILLAGÓRA
Félignyílt kagyló volt a langyos éj,
a víztükör s a felhős ég a héjak,
s a szűrt holdfény a gyöngyházcsillogás.
Egy parti kocsma korhadt asztaláról,
fűzfák alatt kortyoltuk az italt,
paraszti pincék mézédes borát.
A szem tárgy nélkül kószált, csak a száj
volt híd az álom s valóság között,
hűlt délutánok ízét közvetítve.
Ahogy nőtt a homály, nem volt már férfi, nő
csak meztelen szívek, melyek beszéltek,
a mindenség tornácán révedezve.
Mint akik már ismerték hajdan egymást,
s most sorbafűzve emlékeiket,
eltervezik az új találkozást,
egy másik csillagon, hol ugyanígy
setteng az árnyék, cirógat a szél,
s rémlik távoli időkből egy óra,
melyben az éj gyöngykagylója kinyílt.
 | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése