Illyés Gyula
Szeress, ne kérdezd...
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövoért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.
Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintrol kölcsönbe kap!
Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!
Szeretünk, már nem is neked
Mondom, nem is kell értened,
Örülj: a tested is szeret,
A falánk föld, mely eltemet,
Az ido: hogy átfolyna rajtad!
Istened,
Ki így sejtteti, mit akarhat.
Megért málnánál hamarabb
Ecetesül, lesz poshatag
A jó íz, mit egy nappal ad:
A kosár édes pillanat! -
Tanácsolták már, higgy azoknak,
Kik alant
A csontjaikkal tanúskodnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése