Cherchez la femme

Reményik Sándor - Cherchez la femme


Keressétek a nőt.
Keressétek, igen.
De ne csak ott, ahol eddigelé:
szerelmi lázban, apró intrikákba
s ne állítsátok minden rossz mögé
eltévedt, kisiklott, korommáégett
tört életek mögé.
Mindez igaz. Ő ott van mindenütt.
Kígyózó karját királyokra fonja
s országperzselő láng csap ki szeméből
ha nem tűzhely a gondja.
Igaz: ő a nagyban a kicsinyesség
s mégis méltó reá,
hogy a nagyban, mint nagyot megkeressék.
Keressétek tehát.
De ne csak ott, ahol eddigelé.
Ne nézzetek csak a tűzhely mögé.
Ne is csupán sötét sikátorokba
ne is csupán szürke hivatalokba
hol társatok és ellenfeletek
s kiragadja - nem önnön hibájából
kezetekből a napi kenyeret.
Keressétek tovább...
Mert ott van ő a vágyban és a vérben
de minden magasban és minden mélyben
kőcsipkét ver a kora gótikában
szárnyal a Beethoveni muzsikában
és gyökeret ver minden költeményben.

A költeményben...
Hiszitek-e ti,
hogy a versnek is vannak szülei?
Mint a gyermeknek apja-anyja van.
Csak itt, e különös tündérvilágban
a természet rendje fordítva van.
Itt az ihlető asszony az apa
ki elhullat egy kis virágmagot
s az megfogan...
A költő aztán világra szüli a gyermeket.
Ti ott, künn, a rendes embervilágban
ugye az apát is tisztelitek?
Gyermekét nevéről nevezitek.
Látjátok, e furcsa tündérvilágban
a nőnek ismeretlen a neve.
Az alkotónak és az alkotásnak
ő láthatatlan, szerény háttere.
Ó, sokszor fájt e visszásság nekem:
a virágmag-hintő drága kezet
hogy mindeneknek fel nem fedhetem
s hogy versemet Isten után
kinek köszönhetem.

Tiszteljétek tehát
az "alkotó" nagy Inspirátorát
a virágpor-hintő titkos kezet
aki vezet új világokon át.
S keressétek a nőt
a magasságban és a mélyben
árnyékban, zivatarban, napsütésben
és minden költeményben
tovább...