Czóbel Minka
Madárrepte
Sárgul a lomb, sárgul az erdő, -
Ki útra kél, ki szendereg,
Idegenek lettek a földön
A régi, váró emberek.
Tekintetük, mozdulatuk.
Deres a harmat csillanása,
Felhők borítják a napot.
Bölcsőt rejtő sírja felett
Reszketve hullanak őszi ködbe
A fáradt sárga levelek.
 | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése