Kosztolányi Dezső
Pünkösd
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
Az éj meleg s már perzselő a reggel,
Bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
S ritkán találunk hűvös árnyra már.
Az ég fakó, az éj is rövid,
Alig bújik el a nap egy bokorba,
Aztán ragyogva új erőbe forrva
Kiszáll az égre lánguszályt röpít.
A róna várja a hűsfényű holdat,
Leng a kalász, vérszínű rózsa lángol,
Leszáll a boldogság a másvilágról.
A néma csillagok reánk hajolnak,
És álmodó, fáradt fejünk körül
Színes, aranyló lepkeraj örül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése