Kovács István
Nélküled
Nélküled
elhervad a lélek,
parázsba fullad
örökre a láng,
csengését veszti
a hajnali ének,
sebeket ejt csak
minden dalszilánk.
Nélküled
csillagtalan az éj,
fakó színekkel
fárad a világ,
zöld lombok ölén
nem bolyong a szél,
száraz karokként
csüng le minden ág.
Nélküled
kiapad a forrás,
hűs vize többé
szomjat el nem olt,
nem fakad remény,
vigaszt se nyújthat más,
bánattá sorvad,
mi hajdan öröm volt.
Nélküled
megszűnik a szépség
hamuvá hullik
a rejtett varázs,
meghal a szó is,
csak üres sötétség
marad, és örök
vágyakozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése