Némethy Mária
A szerelem illata
A megunt hatalmasak utáni szavak
csak picinyre díszítve
vágynak hozzád, s érted a szívemből,
ahol mindig is voltak, s bujótszkodtak,
mosolyogtak minden szerelem alatt,
sejtették az utolsó falat gyönyörét,
ahogy a mag rejtezi az élet,
s halálmindenség végtelen örömét.
Most képzelheted szívem,
milyen édesen hívnak, hisz picike
szavaim száz szerelem szépén,
ide-oda ringtak érintetlenül bennem,
mint a vágyak illatai a piros rózsa sejtben.
Kedves! Ha rózsává, pirossá kéred,
és az illatok bűvkörén te körközepének
állsz, -ne csodáld sem engem, sem magad.
Csak álmodj velem az illatok alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése