Ha az ember szeretettel él, nincs idő. Időtlenség van. Csend és nyugalom. Ahol nincs meghitt szeretet, ott semmi sincs. Az élet sohasem adja fel, az egyedüli valóság maga az Élet! A tudat bármely pillanatban, amikor úgy tetszik neki, emlékezhet, kicsoda is valójában, emlékezhet a valóságra, emlékezhet a szeretetre. Ösztönösen tudom: mi mindannyian az élet gyermekei vagyunk, az életé, és a szereteté. Ki előbb, ki később rájön erre az örök igazságra...
Az élet állandóan jelenlevő. Nem kezdődik és nem ér véget. Fogantatás, születés, halál csak bekezdések, amelyek egy mindig folyamatosan létező individualizmusnak újabb és újabb létformáit vezetik be. A valóság sohasem törődik az emberi megítéléssel. Az ember életcéllal rendelkezik, ha nem ismeri célját, akkor sorsszerű események hozzák tudatára. Egyszerűen ezért írok.
Talán nem tudatosan. Valaki vagy valami erre ösztönöz, itt legbelül. Vannak gördülékeny mondatok, vannak kevésbé gördülékenyek. Mindegyik őszinte.
Vannak nagy-nagy csendek.
Kifogyhatatlan erő bennem a szeretet.
Ezt a meleget és harmóniát szeretném kisugározni.
Fuchs Éva: Önvallomás /részlet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése