Mitől lesz boldog egy nő?

Mitől lesz boldog egy nő?

(Sábitz Katalin)

Azt hiszem, a nők többsége nem elérhetetlen magasságokba, hatalomra, gazdagságra, luxusra, sikerre vágyik leginkább, hanem egyszerű, mindennapi örömökre; arra, hogy mielőtt elalszik, elégedetten tekinthessen vissza a napjára.

Sok kis apróság igen nagy boldogságot szerezhet! Ilyen például a játszótérről hallatszó önfeledt gyerekzsivaj, egy kedves mosoly, egy kis gyengédség, egy udvarias gesztus, egy tarka falevél a járda szélén, egy vicces üzenet, egy bátorító ölelés, egy elismerő pillantás, a kitűzött feladat megvalósítása. Meglepetést szerezni és meglepetést kapni, rábukkanni egy találó idézetre. Egy hangulathoz illő film, egy fülbemászó dallam, egy megkapó illat, egy baráti mi újság?. Ha meghallgatnak, sőt meg is értenek, vagy ha éreztetik velünk, hogy számítanak ránk, és fontosak vagyunk.

Ha nem kellene nap mint nap megharcolnunk azért, hogy ne csak egy nő legyünk, hanem egyenrangú felek, társak, és ne lenézett beosztottak! Ha nem csak a tűzhelynél látnának szívesen, ha megszűnnének a szőkenős viccek, ha kivernék végre a fejükből a rólunk alkotott megkövesedett, ósdi sztereotípiákat! Ha mindig önmagunk lehetnénk, és a férfiak nőként fogadnának el minket -- az lenne ám maga a boldogság!

Mi is hát a boldogság? Edit Stein e kérdésre így válaszol:
Öröm vég nélkül, fény árnyék nélkül,
szeretet korlátok nélkül,
életteljesség fáradtság nélkül,
lángoló tetterő
és egyben tökéletes béke,
minden feszültség nélkül:
íme, ez az örök boldogság.

Az én válaszom pedig az: a legnagyobb boldogság az, ha viszontszeretnek. Mert ha az ember szeret valakit, akkor elfogadja olyannak, amilyen. Akkor örömet akar szerezni neki, odafigyel rá, együtt sír és együtt nevet vele, hűen kitart mellette, nem bántja meg soha akarattal.

Igen, én azt hiszem, a kölcsönös szeretet a kulcs a boldogsághoz.