Rémy Belleau
Április Április, te évek éke, fák reménye, bolyhos bimbók szoptatója; fényed jár a fák fölött, ág között - s búgó zsengéinket ója. Április, ha jössz, a rét sok színét, új virágát szórod, sárga, piros, kék s kékeslila bomlik a feltündöklő szép világra. Április, zefíreid lesnek itt, fák alatt vidám szövetség: hűvös hálót bontanak hallgatag, hogy a szép Flórát elejtsék. Április, szelíd kezed hinteget szerteszét, bokorra, fára könnyű szirmot, harmatot, s illatod leng fölöttük, mint a pára. Április, te kedvesem kedvesen bomló szőke varkocsán is ott lebegsz, nevetve rám, s telt nyakán úgy ragyogsz, akár a kláris. Április, te Cípria illata, teste édes szusszanása: rétjeid fölött remeg istenek jószagának földi mása. Jössz, te hívó, jó idő, s visszajő mind, ki messze járt a télen, s visszatér a lenge, szép fecskenép - villan és fecseg ledéren. A patakok partjain kankalin forgolódik s a vadrózsák, liliomok táncosan, rangosan - új ruháikat kibontják. Ifjú lomb közt, fenn a fán csalogány ring az ágon, és egyszerre rápereg a szerelem, s hirtelen dalra dobban borzas melle. Visszatérsz s kényeskedőn - téli tőn, rajtuk vágy fakad, s afáradt tűz erükben lángra kap, szétszalad - és szerelmünk újra árad. Láthatod, hogy száll a méh százfelé, a virágról rabló kedve új virágra lopja át hímporát combocskáin rejtegetve Május fú majd el, te friss Április csordul méz és sűrű gyanta, érik mind a sok gyümölcs, s önti bölcs kellemét szélfútt hajadba. S mégis téged zengelek gyermeteg, Cítheréa legszebb éke, fák között és bokrokon átoson pillantásod égi fénye. (Ford.:Radnóti Miklós) |
2013. április 7., vasárnap
Április
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése