Séd Imre
Nyári délután
A bárányfelhőkből pillangó eső hull.
A folyó feszülő hálója felett
madarakkal teniszeznek a fák.
Darazsak motorjai zümmögnek
a margaréták felszállásra kész
apró helikoptereiben.
A harangvirágokat
most nem zengeti szél.
Bennem is csönd van.
Füvek pántjaival kikötve fekszem.
Testembe kapaszkodik a
hanyatló Nap.
A hangyáknak föld vagyok,
a Földnek pedig hangya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése