Jácintok

Theodor Storm
Jácintok

Ott zene zúg: az éj itt nesztelen,
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.

S a zene őrjöng, csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek, és a vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze és nyílnak,
mindenki lángol: sápadt csak te vagy.

S neked a tánc kell. Nyúlnak már utánad
karok, szíved felé: s te engeded!
Látom fehér , ellibbenő ruhádat,
és lepke-könnyű, gyöngéd termeted.

És árad éji illat édesen,
virágkelyhekből álmodóbban száll fel.
Én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.

Ford.: Eörsi István