Tavaszdal

Tompa Mihály
Tavaszdal


Darvak röpülnek át
Kinyílt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet;

És bár a föld kopár,
Szinetlen a vidék,
Kéken sugárosan
Mosolyog alá az ég.

A földben élni kezd
Ezer mag és csira,
S kibírni vágy a nap
Meleg sugárira;

Lombos lesz a liget,
Virágos a mező,
S ezer vidám gyönyört
Talál az érező.

Óh csak nekem jöend
Hiába a tavasz;
Az én virágomat
Nem adja vissza az.