Pilinszky János
ELÉG
A teremtés bármilyen széles,
Ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.
És mégis olykor belép valaki
És ami van, hirtelen kitárul.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
S a tapéták vérezni kezdenek.
Elég, igen, egy kéz, elég amint
Megkeveri a kávét, vagy ahogy
visszavonúl a bemutatkozásból,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése