Március

Bella István
Március

Március, március,
meztéllábas Dárius,
te álruhás királyfi,
ki hozzánk jössz megszállni,

ruhád ugyan ringyes-rongyos,
jéggel fércelt, hóval foltos,
de én tudom, lábnyomodban
arany gyullad, virág csobban.

Rossz gúnyád, ha leveted,
fölruháznak az egek,
válladra a kivirágzó
aranyeső sző palástot.

Jobbodban ág: jogarbarka.
Balodban nap: aranyalma.
És mert fénylik és ragyog:
koronád és homlokod.