Ibolya..

Erdélyi József

Ibolya..

Kinyílt a menny kék kapuja,
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagyvárosban,
bejelenti, hogy tavasz van.
.
Minden sarkon belebotlok,
veszek végre egy kis csokrot.
Azt se másért, azért veszem:
szegény ember, hadd keressen...
.
Valahányszor megszagolom,
erdőn vagyok: azt gondolom,
délibábos mezőn, pusztán,
nem aszfaltos pesti utcán.
.
Beviszem egy kávéházba,
elém teszem egy pohárba,
s írok egy dalt, nem tintával, -
kék ibolya illatával.
.
Nem tintával, nem pennával,
szívem régi fájdalmával,
kék virággal, zöld levéllel, -
szívem örök szerelmével.