LÁNYI SAROLTA
HÓPEHELY
Nevetve nézek most vidám szemekbe
...Ki látta régen hév bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve…
Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevülnek hév szók harcain.
A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.
S mégis… ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra hullott hópehely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése