2011. október 2., vasárnap
Nyárutó
Kosztolányi Dezső
Nyárutó
Mint egy szegény sebesült katona,
a piszkos ősz járkál a mély aranyban,
a sebkötőit is letépi halkan,
s csorogni kezd a vére bíbora.
Olyan alélt, hogy semmit sem akar,
a napba bámul búsan és fehéren,
mellén a sok- sok vitézségi érem,
rég kialudt, halott szívet takar.
Egy kőre dől, s már- már aludni vágyna
álomtalan álmot egy régi ágyba,
de nincsen út, mely arra vinne már,
szívében kínok és fájdalmak üszke,
s még hallja, amint fújja- fújja büszke
aranykürtjét a nyár, a messze nyár.
1907
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése