Zokog a lelkem

József Attila
Zokog a lelkem

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohasem leltem,
Zokog, a lelkem
Keresek valakit s nem, tudom ki az?
A percek robognak, tűnik, a tavasz
S nem tudom, ki az?
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyeim csorognak, s-majd ki apadnak,
Vágyak magukkal messzebb ragadnak-,
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmit se látok-
Akkor megállok.
Lelkem elröppen, a Végtelenbe
Tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe