2011. február 27., vasárnap

Örök éjszakában





lllyés Gyula

Örök éjszakában


Kopognék ajtódon alázatosan.
Az ajtód sem lelem.
Zörögnék kövön, felhőn, sziklaszálon.
Az mind csukva nekem.

Hozzád az utat sem találom,
mondják, itt rejtezel
a fűben, fában s kék gyümölcsben -
lakod ki nyitja fel?

Nyitom, töröm, veszem a számhoz,
mi kezembe kerül
s elejtem és - ha volna merszem
felsírnék gyermekül.

Őszen maholnap, ritka hajjal
játszom, feszegetem
a titkod - dörrenne, mint bomba!
Az sincs, veszedelem.

Csak rend, fegyelem van, sivárság,
mint a börtönben, mint
a rácsos, párnázott cellában,
hol az őrült kering.

Napok és csillagok és holdak
és dongva le-leszállt
üstökösök vigyázzák bennem
az örök éjszakát.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése