Ujvári Lajos
Téli este
Zúzmarát szitál az est. Az utcai lámpa néz,
Opál fénye tompa, rest,
Dideregő fény és kéz.
Ritka a lég ma este
Bekúszik tüdőmbe, de
Orrom csípi a beste.
Esti csend sír fülembe.
Ruhámon fagyot feszít
A zord fehér némaság.
Szemeket kikerekít
Fáj a mozdulatlanság.
Szívemben egy dal Napról
Álmodik, ez felkavar,
Mint hirtelen szél ha szór
havat, mert itt a vihar.
(Forrás: Poet.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése