| | ||
 | ||
Csukott szemű csókok
Hogy csókosat egyszerre álmodunk
csak ennyit tudok róla.
Istenem, az-e, akit gondolok?
Mindig megérzem
mikor lecsúszik a takarója.
Mi már talán sohse találkozunk
bús vándorok, mi ketten.
De ott vagyok mindig, mikor kíván
és ő is eljött
akármilyen idegent szerettem.
Lehet, hogy dús, fekete a haja
ilyen hajat kívánok. S óh, jaj
az ő dús, fekete haját
hányszor hozták el arcomra
kócos szőke leányok.
Még egyszer fogom más csókjainál
szemeimet lezárni:
majd ha ő is így csókol valakit
csukott szemekkel
mert engem nem bírt már tovább várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése