Karácsonyi utazás

Dsida Jenő
Karácsonyi utazás

Készülődés

Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt
nézem a halkan pihéző havat
s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
törögetek.

Ma szívem is van,
Meg-megdobban a kabátom alatt
és csilingeli ezer kicsi csengő:
Karácsony közeleg!
Karácsony közeleg!

Utban

Csodálkozol:
Te balga kis fiu,
ma olyan vígnak látszol!...
Csillapáros bethlehemi éjben
hívogat máma engem is a jászol.

Megyek! Megyek!
Az ajkam úgy dalol,
míg csörgős szánkón megáll valahol,
s letérdelve a kis Jézus előtt,
átnyujtom néki igaz ajándékul
ezt a kis, tépett bokrétás fenyőt.

Kérdezem

Mondd, kis Jézuskám
Decemberfagyon, szélen, havon át
miért nem hozhattam Neked
egy csokor édes, piros orgonát?

Most minden, minden fenyő és moha
Pedig tudom, hogy szereted a májust
és Teneked is szebb az orgona.

Az ünnep

Mennyből az angyal!...
Égnek a gyertyák.
Kacag az ének, terítve az asztal - -
csak fáj, hogy sohse találkozik össze
a karácsony az orgonás tavasszal.


A kis Jézus beszél

Én szeretem a sápadt arcot is,
én szeretem a könnyes szemet is,
cirógatom a mellrebágyadt főt.

Akinek nincsen tettre kész,
merész,
lüktető: harcos piros orgonája
az hozzon egy kis álmodó galyat,
sóhajtva síró imádság fenyőt,
s az én kezem megáldja.


Hazafelé!

A gyertyák elalusznak
a távolodó kórus
altató, bűvös simogató mákony...

Repül a szánkó,
csörgős csengője csilingeli csendben
Édes Karácsony!...
Tündér Karácsony!...
Boldog Karácsony!...

(1924)