Karinthy Frigyes
Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
hogyan kell nékem csókot adni.
Megfúltál, úgy öleltelek,
mutatni, hogy ölelj Te meg.
És sírtam is, ölelve térded,
mert tudtam, hittem, hogy megérted
Bő könnyeim, a könnyű bért,
mit értem ontsz: a könnyekért.
Eldobtam mindent, íme lásd,
hogyan lehet szeretni mást,
kiért mindent százszor megadnál,
ezerszer jobban önmagadnál.
Kész vagyok meghalni miattad,
hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
ahogy hiszem, hiszen mutattad.
Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
csak az kap ingyen, ki ingyen ad.
Mondtam, hogy szeretlek, mondd, szeretsz-e ?
Mindössze ennyi volt a lecke,
Mindössze ennyi a titok,
de jaj Neked, ha nem tudod.
Jobb lett volna nékünk meg sem születni,
mint egymást így szeretni...
