A magányban, a betegségben, a zűrzavarban - a barátság puszta gondolata is tehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.
Pam Brown








![Fénykép: Japán haiku versnaptár, fordította Tandori Dezső, Magyar Helikon, 1981.
Drága barátom,
felhők választanak el:
vadliba-búcsú.
[Matsuo Bashó]
Tavaszi eső.
Darázsfészkeket önt el
tető-szivárgás.
[Matsuo Bashó]
A bronzharangra
pilangó telepedett;
alussza álmát.
[Yosa Buson]
Vigyázz, hova lépsz!
Szentjánosbogár fénylett
tegnap este ott.
[Kobayashi Issa]
Csak lassan, szépen;
gondosan mászd meg, csiga,
a Fuji hegyét.
[Kobayashi Issa]
Szulák virága.
Tölcsérébe egy kislány
fújja az orrát.
[Kobayashi Issa]
A száraz ágon
varjú telepedett meg.
Ősz van, este van.
[Matsuo Bashó]
Ne sírj, kabóca.
A szerelmes csillagok
sorsa is válás.
[Kobayashi Issa]](https://scontent-b-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-frc3/l/t1.0-9/10171888_10201828632977848_1063068441_n.jpg)
